Elemzés:

Amikor a várva várt Mechani-cal Animals album eljutott a türelmetlen rajongókhoz 1998 szeptemberében (15), azok alig akartak hinni a fülüknek. Az történt ugyanis, hogy az album az ipari-rock gyökerek-től közelebb vitte a Marilyn Mansont a mainstream heavy matelhoz, s visszahozta a ’70-es évek glam rockjának érzésvilágát, Gary Gitert és Ziggy Stardustot. A rideg in-dusztriális soundot egy kellemesebb, ter-mészetesebb, ugyanakkor még a korábbi-aknál is skizofréniásabb hangzás váltotta fel, a számok minden szempontból vidámabbak, emészthetőbbek és dallamorientáltabbak. A mocskos stílus után meghemperedtek a glamben, a diszkóban, valamint a ’80-as évek elejének szintipopjában, ezt pediglen Marilyn jellegzetes koncepciójával egy csillo-gó, fényektől övezett, de mégis sötét érába helyezték. Drogok és csillogás, elüzletie-sedés és média, az Omega szemszögéből.

A Mechanical Animals logó - Omega

A Mechanical Animals is egy központi karakterről szól, de itt ez a személyiség két alteregóra bomlik: Alienre, a földönkívüli, nemtelen lényre, és Omegára, a csillogó és fényektől övezett rock sztár alteregóra. A szimbó-lum az Omega képét és a görög abc utolsó tagját olvasztja egybe.

A felvételekben közreműködött:
Zim Zum: szóló, akusztikus és ’rhythm’ gitár a(z) 1, 3, 5, 6, 9, 11, 12, 14 számokban